Egy igazán kihívásokkal teli és nehéz évet zárunk a Gergely naptár szerinti év végén. Most még inkább igaz a planéta pályájának, a téli napfordulójára vonatkozó szimbolikája, amely szerint a legsötétebb napot a fénybe emelkedés követi. Ez a kozmikus jelenség egyben a belső kozmoszunk természete is. A megemelkedést és az abból megszülető, arannyá formált ember mítoszát magunkban hordozzuk, ha tényleg merünk, azzá válni, amit csodálunk.
Utunk most Parsifal mítoszának útja, ahol mindannyian hőssé válunk önmagunk újjászülető kiteljesedésében:
„Mese lenne csupán, hogy a hős mindig győz a túlerő fölött?
Mese, ha másról szól, valóság, ha te magad megéled!
Menj hát bátran jó lovag, túlerő csak a mesében van.
A gonosz csak ott győzhet, ahol a hősök fényes nappal alszanak
és elmulasztott tetteik nyomában árnyékhadak indulnak dühös támadásra.”
Kívánok sok erőt 2021-es évre, mert éberségre, jelenlétre, a mítosz önmagunkban való kiteljesítésére ad lehetőséget a ránk váró év hajnala.
A Természetes Ember jövő évi belső Útja is ezt fogja hordozni, a vadon harmonikus energiájában megvalósuló elvonulások, tanítások és utazások formájában.